Háztüznézö
Mielött az idei nyaralásunkról mesélnék tartozom még egy fontos hírrel, ami azon a héten történt amikor Anyu és Ági itt voltak: megtaláltuk és kibéreltük a németországi házunkat!
Bármennyire is nem tünik ez egy olyan bonyolult dolognak, mégsem volt egyszerü a helyzet. Eredetileg azt terveztük, hogy MA-nak úgyis segít a cég lakást találni, hát akkor rögtön olyat kerestet, amiben ketten is el tudunk majd lenni, ha már én is kint leszek. Utána meg együtt kerestünk volna egy végleges lakást.
Azt már a kiérkezése napján látta MA, hogy a cég által kerített lakásban nemhogy ketten de még ö egyedül is nehezen fér el. Egy kis zug volt, még tisztességes konyha se volt hozzá. Mintha egy régi nagy ház szobáit alakították volna át “lakásokká”, amik egy rövid tartózkodásra még elmennek, de hosszabb távon nem nagyon lehet lakni bennük. Szólt is MA a cégnél, hogy nem igazán azt kapta amit ígértek neki (és leginkább amiért a cége nem kis összeget fizetett a közvetítö cégnek), és az ingatlanos cég szó nélkül el is kezdett keresni neki egy új lakast.
Találtak is egy nagyon édeset, söt pont úgy jött ki a lépes, hogy én is kint voltam akkor és még a beköltözése elött láttam én is a lakást: pont olyat amit eredetileg átmenetire elképzeltünk, egy szoba, nagy nappali, erkély, nagy konyha, fürdöszoba, kényelmesen elfértünk volna benne azután is hogy én kimegyek, dolgozni is kényelmesen tudtam volna, és nyugiban kereshettük volna az álomházunk.
Aztán MA beköltözött, és amikor még pár hét múlva is hiányoztak dolgok a lakásból, szólt a tulajnak, hogy mi van már. A tulaj persze pont azon a héten jelent meg a lakásban a hiányzó cuccokkal amikor Baby kint volt. Megbeszélték, hogy ö az anyuka, majd a tulajnö távozott. Másnap kapja MA az e-mailt az ingatlanközvetítötöl: “amennyiben ketten laknak a lakásban a lakbér 50€-val több. Legyen szíves a különbözetet pótolni.” MA visszaírt, hogy nem laknak ketten, a hölgy az anyukája aki 4 napra jött látogatóba. Ettöl függeltenül a következö e-mail is arról szólt, hogy legyen szives befizetni a különbözetet a második lakó után. Na erre persze bedurvult MA, és megírta nekik, hogy a hölgy még mindig az ányukája és még mindig nem lakik a lakásban állandóan. Amint megjön a felesége, be fogja jelenteni, hogy mostmár két lakó van és automatikusan megemeli a lakbért is. Egyébként is, a szerzödésben nincs arról szó, hogy nem fogadhat látogatókat, másrészröl pedig nem gondolja úgy, hogy egy 4 napos látogatás annyival megemelné a rezsit, hogy 50€-val többet kelljen fizetnie. Ha mégis, akkor innentöl kezdve minden alkalommal be fogja jelenteni amikor elutazik és kéri, hogy akkor azoknak a napoknak a rezsijét pedig vonják le a havi albérletböl, mivel nem fogyasztott semmit.
Erre érdekes módon felhagytak az 50€ követelésével, viszont a tulaj közölte, hogy vissza akar költözni a lakásba. Németországban ez az egyik legerösebb indok amivel az albérlöt ki lehet paterolni a lakásból, hát ehhez folyamodott. (Egy frászt akart visszaköltözni, csak nem tetszett nekik MA válasza és gondolom problémásnak titulálták.)
Miután ekkorra már az ingatlanközvetítövel is volt pár összetüzése, arra jutottunk, hogy a kezünkbe vesszük az irányítást és elkezdünk keresni.
Így töltöttem én az ebédszüneteimet telefonálgatással, MA pedig a hétvégeít lakás és háznézéssel. Persze semmi eredmény, vagy nem tetszett a lakás/ház vagy már ki volt adva, vagy a tulaj nem volt szimpatikus és már épp kezdtünk oda jutni, hogy mindegy csak legyen valami, aztán majd ha kint vagyok folytatjuk. Végül MA fönökétöl jött az ötlet, miszerint írjunk egy hirdetést, hogy kik vagyunk, mit keresünk és MA küldje szét a cégnél azoknak akiket ismer. Azok szintén továbbküldik az ismeröseiknek és hátha így valaki tud valamiröl. Így is tettünk, és a következö szöveg született meg.
A spanyol változat:
Fiatal pár lakást keres (lehetöleg házat) Hannoverben vagy környékén határozatlan idöre, hosszú távra. Mindketten biztos munkahellyel. Egyéni megegyezés, kérjük ingatlanközvetítök tartózkodjanak. Minimum a következöt keressük: beépített konyha, 3 szoba és jó közlekedés Hannover föpályaudvarához.
A németekre szabott változat:
Diplomás mérnök, Product Marketing Manager a Wabconál és felesége, diplomás közgazdász, Consultant a Cátenonnál – mindketten határozatlan idejü szerzödéssel – lakást keres (lehetöleg házat) Hannoverben vagy környékén határozatlan idöre, hosszú távra. Minimum a következöt keresik: beépített konyha, 3 szoba és jó közlekedés Hannover föpályaudvarához.
Ez utóbbi MA ötlete volt és én nagyon jót röhögtem rajta amikor elolvastam, mert tényleg ilyenek a németek, nekik így kell hirdetést feladni. (Valahogy az eredeti német és a a spanyol szövegekben sokkal jobban érezni a különbséget mint a magyarra fordított változatukban.)
És láss csodát, még aznap amikor MA elküldte az e-maileket jött 3 visszajelzés, ez itt tudott valamit, az ott tudott valamit, az ötlet tehát müködni látszott.
Az egyik visszajelzö egy francia pár volt, akik visszaköltöznek Franciaországba, így szeptember 1-töl szabdon marad a ház amit béreltek. Ez már jól kezdödött, a dátum stimmelt, ráadásul ház volt, amit szerettünk volna pici kerttel. MA még sosem lakott kertes házban (a nyaralót leszámítva) nekem meg hiányzik a kert, így megegyeztünk, hogy Németországnál jobb hely nincs arra, hogy kipróbáljuk tetszik-e mindkettönknek.
Leírást és képeket is kaptunk a házról, ami Hannovertöl 11 km-re egy Gehrden nevü kisvárosban áll: lent nappali, konyha, vendég WC, fent 3 szoba és fürdö, plussz a hatalmas tetötér is lakhatóvá lett téve. Hozzá garázs, pici kert, de pont elég egy grillezéshez, gulyásozáshoz (szerintem MA-t ez vonzza leginkább a kertes ház gondolatában) szóval még több is volt mint amit elképzeltünk.
MA két napra rá már ott volt megnézni a házat, lecsekkoltuk a közlekedést is, kiderült, hogy szinte az utca végéböl megy egy gyors buszjárat Hannoverbe, a föpályaudvarra, ami MA munkahelyéhez közel is megáll, így bármelyikünknek is van szüksége az autóra a másik se lesz kitéve hosszú utazásoknak. Egyszóval minden tökéletes volt. MA még elözö este kérdezte, hogy mi legyen ha tetszik neik, mondtam, hogy ez nem kérdés, vegye ki! Szerencsére így is tett, így két nappal az e-mail szétküldése után meglett a lakásunk… mit lakásunk, házunk!
Múlt héten amíg mi nyaraltunk a korábban Valenciába szállított cuccaink is útra keltek Németország felé, így MA ezen a hétvégén kipakolt, bepakolt és ha jól sejtem – az új labdának örülö óvodás kisfiúhoz hasonlóan – rohangált az IKEA-ban új bútorok útán. (Söt, az elkövetkezö hetekben is ez lesz a standard programja.)
Pár hete ugyanis közös IKEA napot tartottunk: én Madridban ö Hannoverben, mindketten összeírtuk a nekünk tetszö dolgokat és utána megvitattuk, hogy pontosan miket is szerzünk be. Egyetlen egy dologból választottuk ki pontosan ugyanazt, a kanapéból (bár itt elönyben voltunk, mert amikor két éve Babyék új kanapét vettek, akkor rögtön megállapítottuk, hogy ilyen kell nekünk is.) Szóval a kanapé egyszerü volt, a többiböl meg egyenlöre csak azokat a dolgokat választottuk ki, amik MA-nak feltétlenül szükségesek. Minden egyebet majd akkor, ha már én is kint leszek. Azt hiszem, mondanom se kell, hogy már alig várom, ugye? 🙂
Anyu és Ági Madridban
A következö fontos esemény amivel el vagyok maradva, Anyu és Ági látogatása. Anyué már régebben be volt tervezve, Ági meg ad hoc ugrott be nagyon nagy örömömre.
Anyu két hete pénteken érkezett és másnap már mentünk is tovább, méghozzá egészen Salamancáig. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mit csináljunk hétvégén, adta volna magát ugye Valencia, de ahhoz valahogy egyikünknek se volt sok kedve. Nem mintha nem szeretnénk lent lenni, de amolyan kettesben programra vágytunk. Végül rábeszéltem Anyut egy salamancai hétvégére és azt hiszem nem bántuk meg a döntést.
Szinte pontosan az MA-val már – ha jól emlékszem 3 éve – bejárt útvonalat játuk be – én újra, Anyu pedig elöször. (Be akartam linkelni a korábbi salamancai látogatásunk történetét de meglepve látom, hogy nem írtam róla annak idején…) Egy nyugis, kellemes, mégis eseménydús és kikapcsolós hétvégénk volt, pihenéssel, sok beszélgetéssel, és városnézéssel. Mindent láttunk amit Salamancában látni kell: az egyetemeket kívül belül, a katedrálist alul felül, a templomokat, kolostorokat, tereket, már csak a tuna hiányzott (diákzenészek, akik esténként szerenádozva, éttermekben zenélve járják be a várost) de ahogy Ági szokta mondani, valamit mindig ott kell hagyni, hogy legyen miért visszamenni. 🙂
Hétfön aztán megjött Ági is és innentöl kezdve én sajna már csak esténként láttam öket. Még jó, hogy elsö este volt egy kis gubanc Ági hostel szobájával, amiröl kiderült, hogy nem is szoba csak ágy, szóval még jó, hogy így otthagyta, és még jó, hogy Anyunak eszébe jutott a matracos megoldás, mert így leglább az estéket együtt tudtuk tölteni otthon. A lányok napközben bebarangolták Madridot, felkeresték a kedvenc helyket és újakat fedeztek fel. Nekem elég durva hetem volt bent, de ezt majd egy külön bejegyzésben taglalom, így késö esténként csak a meséikböl töltekeztem, meg borítottunk (értsd. az aznapi zsákmányt szemléltük) meg Áginak weblapot terveztünk, meg mallorcai fényképeket néztünk, meg, meg, meg… 🙂
Az utolsó estén aztán úgy döntöttem, ha törik, ha szakad akkor is korán (!) 19 órakor eljövök bentröl és így együtt tudtunk felmenni a Círculo de Bellas Artes tetöteraszára, amit nemrég fedeztünk fel MA-val és ahonnan fantasztikus a kilátás Madridra. Minde ide tévedönek csak ajánlani tudom. Utána bevetettük magunkat a Gran Víán a másikúj felfedezésembe, a Mercado de la Reinaba, ami egy tapas bar – étterem – gin bar hármas ötvözete és nagyon klassz hely. Jól bevacsoráztuk majd a harmadik új felfedezettet útba ejtve egy joghurtos fagyicsodával zártuk a hetet.
Lányok, Hannoverben ismétlünk, ugye? 😉
Jerconmir 