Szar-ügy
Felhívom gyengébb idegzetű olvasóim figyelmét, hogy az alábbi szöveg a nyugalom megzavarására alkalmas, kérem, csak erös idegzetüek olvassák. Ja, és ha lehet, akkor ne épp evés után. Olvasás utáni reklamációt nem áll módomban elfogadni. Én szóltam.
A cím nem szimbolikus, itt kérem kö keményen szarról lesz szó. Gyerekszarról ugyan, de szarról. Biztosan minden kisgyerekes anyukának vannak történetei hasonló szituációkról, Anyu is a mai napig emlegeti azt amikor úgy összeszartam magam, hogy azt se tudta hol fogjon meg. Nos, idöközben nekünk is lett az utókornak átadandó story-nk.
Az úgy volt, hogy hétvégén Kölnben jártunk hármasban. Ángela remekül bírta az utazást, és tényleg szuperül viselkedett végig, csomót aludt a kocsijában, nem zavarta, hogy idegen helyen éjszakázik, és még étterembe is lehetett menni vele, csak néha felváltva ettünk, de ez ugye benne van a pakliban ha kisbabával van az ember.
Szombaton délben egy olasz étterem teraszán ebédeltünk, mindhárman egyszerre. Napsütés, meleg, kellemes környezet, jó kaja, büfé szerüen volt kirakva minden és kilóra mérték az ételt, jó borsos áron, de úgy voltunk vele, hogy egye fene belefér. Miután mindannyian végeztünk, gondoltam ideje lenne egy alvázmosást megejteni a lánynak, elmentem feltérképezni hát a terepet. Pelenkázó asztal nem volt ugyan, de lassan rutinossá válva megkérdeztem, hogy lenne-e mégiscsak lehetöség valahol egy peluscserére. Persze, ott a különterem, használjam csak nyugodtan, ha nekem megfelel. Arcomra kiült a mosoly – szinte mindig ez a válasz -, persze hogy jó, köszönjük, nagyon kedvesek, aranyosak, tiszteletkörök, izéminden… gyerek és táskája felkap, emeletre fel, terembe be. Kicsi valami, közepén egy hosszú asztallal, ki lehet szépen pakolni, elökészülni, pikk-pakk megleszünk, szuper.
Gyerek a hordozható pelenkázóra rá, ruci le, pelus kibont, popsi letöröl, korábban elökészített új pelus popsi alá be, krém megfog, békésen fekvö és nézelödö gyerek fenekéböl sugárban a szar ki. Huh, mondom, ez necces volt, még jó, hogy csak a mi kis pelenkázónk lett kakis.
Pelenkázó letöröl, popsi letöröl, új pelus gyerek alá be, krém megfog, békésen fekvö és nézelödö gyerek fenekéböl sugárban a szar ki. Huh, mondom, ez necces volt, még jó, hogy idöben elugrottam (persze pont aznap nem volt nálam váltópóló, egyébként mindig van és persze pont aznap délelött szart le egy galamb – már másodszor Kölnben -, szóval marhára nem hiányzott még egy kis gyerekszar is rá…) csak a mi kis pelenkázónk és a parketta lett kakis.
Pelenkázó letöröl, új pelus a gyerek alá be, mert az elözö új persze kakis lett, popsi letöröl, krém megfog, békésen fekvö és nézelödö gyerek fenekéböl sugárban a szar ki. Huh, mondom, ez necces volt, még jó, hogy idöben elugrottam, csak a mi kis pelenkázónk, csak a parketta, csak a gyerek bodyja és csak a fal lett kakis…
És akkor mégegyszer vázolnám a szituációt, azok kedvéért, akik esetleg figyelmen kívül hagytak valamilyen apró részletet. Tehát adott: egy db majd három hónapos gyerek, egy darab leizzadt anyuka, kezében a gyerek két lábával, hogy az a lehetöségekhez mérten a legkevésbé kenje össze magát a belöle elözöekben háromszor sugárban kilövelt szarral. Ezen kívül adott egy étterem különterme, ahol szaros: fent említett gyerek, a ruhája, a pelenkázó, a parketta és a két méterre levö fal három helyen…
Gondolatok, amik a következö percekben átfutottak az agyamon:
«Csak most ne jöjjön be senki az étteremböl megkérdezni, hogy minden rendben van-e! Hol a telefonom, hogy felhívjam MA-t, hogy segítsen? A babakocsiban. Csak most ne jöjjön be senki az étteremböl megkérdezni, hogy minden rendben van-e! OK, telefon kilöve, MA kilöve, fel kell nöni a feladathoz, egyedül kell megoldanom a szitut. Csak most ne jöjjön be senki az étteremböl megkérdezni, hogy minden rendben van-e! Hol kezdjük? Ha a falat és a parkettát törlöm fel elöször, akkor ahhoz el kell engednem a gyerek lábait, amivel csak még jobban össze fog kenni mindent. Csak most ne jöjjön be senki az étteremböl megkérdezni, hogy minden rendben van-e! Nincs más megoldás tehát, mint elöször a gyereket rendezni. De hogy? Tiszta pelus? Nem, mert alatta is szaros minden, a ruhája is szaros, a tiszta pelus is szaros lesz kívülröl. Csak most ne jöjjön be senki az étteremböl megkérdezni, hogy minden rendben van-e! Akkor elöször gyerek lába még magasabbra emel, alatta feltöröl, csak most ne szarjon mégegyet, mert akkor tuti hogy én is szaros leszek. Popsi leenged, új pelus felvesz, ruha lehámoz, jajj, csak a feje nehogy szaros legyen. Csak most ne jöjjön be senki az étteremböl megkérdezni, hogy minden rendben van-e! Új ruha ráad, ok, gyerek kész. Parketta feltöröl, fal valamennyire letöröl, fehér lévén nem lehet teljesen. Csak most ne jöjjön be senki az étteremböl megkérdezni, hogy minden rendben van-e! Cuccok táskába be, gyerek felkap, pelenkázó összehajt, lépcsön le, kiszolgáló pult elött el, de jó hogy senki nem kérdezte meg. hogy minden rendben volt-e. Étteremböl ki, a babakocsinál MA: «Mi tartott ilyen sokáig?» «Majd elmondom, de most menjünk még mielött a falfestést is kifizettetik velünk.» Mondjuk utólag belegondolva ez szinte már benne is volt a kaja árában… 😀
Kölnböl végül hétfön jöttünk haza, a továbbiakban egy babakocsiba pisilésen kívül semmi különös nem történt, és akkor is nálunk volt a kendö, így simán megoldottuk a dolgot, a lány jött tovább rámkötve.
Na most viszont az éttermi jelenet után Ángela még kétszer produkált egy kisebb adagot, de aztán vasárnap óta semmit. Pukik jöttek, tekergett, de kaki sehol. Tegnap délután gondoltam felhívom a gyerekorvost és megkérdezem meddig normális ez, de itt szerda lévén egy orvos se rendel délután. Szerdán délután kérem ne legyünk betegek. Pénteken se, mert akkor se rendelnek délután de ez most mindegy is. Jó barátunk Googli felüt, mindenhol azt olvasom, hogy semmi gond, van ahol azt írják akár 10 kakimentes nap is normális. Ezt mondjuk azért túlzásnak tartom, de az adatokat rendszerzve, átlagolva és abból gyököt vonva kijött, hogy semmi pánik, még akkor is normális 3-4 nap ohne, ha amúgy a gyerek – mint Ángela is – addig szorgalmasan minden nap többször is produkált. Több helyen olvastam, hogy ez sokszor azért van, mert ilyenkor a bekerülö táplálékot teljes egészében felhasználják. Még kezdtem büszke is lenni magunkra, hogy hát milyen jó tejem is van már meg milyen ügyes is ez a gyerek, hogy így hasznosít, meg minden.
MA azért ba..ott, bocsánat, izé, szóval mondogatta, hogy csak kérdezzek rá, én viszont mikor ma reggel egy kis sárgás foltot láttam a pelusban éreztem, hogy lesz ebböl még termés. Délután MA-tól jött az újabb üzenet, hogy beszéltem-e már a dokival én meg jelentettem, hogy újabb, nagyobb sárga foltot találtam, nem lesz itt gond.
A legutóbbi evés után aztán még a mérlegre is rátettem a lyányt és diadalmasan üzentem MA-nak, hogy immár 4615g a lánya, 200 grammot hízott három nap alatt. Jó idö lévén, kint ücsörögtünk a kertben, én tettem-vettem, énekeltem, Ángela meg a kis hintájából hallgatta és bámészkodott, látszott hogy jól érzi magát. Egy idö után aztán kezdett nyöszörögni, mondom megunta, átteszem a játszószönyegre. Felemeltem és akkor már tudtam, hogy itt bizony aratunk: a kölök úgy bözlött mint még soha, ezen kïvül folyós kakis volt még a székben alatta lévö pokróc is, mindez úgy, hogy két réteg volt a gyereken és szerény számításaim szerint max. 2-3 perc telhetett el a nagy trotty és a között, hogy én felvettem.
Öt magamtól eltartva elöször a pelenkázót vettem célba, de mire odaértünk felmértem annyira a szituációt, hogy egyértelmü legyen, hogy ezt nem lehet csak törlökendökkel meg vízbe áztatott vattával elintézni, így egyenesen a fürdöbe mentünk. Ott lekaptam a kis pelenkázóról a huzatot és úgy tettem rá a gyereket a müanyaggal bevont szivacsra, majd miután sikerült beállítanom a kézmosónál a vízhömérsékletet kellemesre (ez nem könnyü feladat nálunk) elkezdtem kihámozni Ángelát a szarból. Szó szerint, ugyanis a hónaljáig szaros volt… Két ruharéteg le – szerencsére mindkettöt sikerült úgy levarázsolni róla, hogy ne kelljen áthúzni a fején -, pelenka alóla ki, – csak ki ne folyjon belöle a szar -, gyerek egyik karra ráfektet és a csap alá betart. Még szerencse, hogy miután kész lettünk kb. 2 perc alatt bealudt a vállamon, így csendben és nyugiban takaríthattam fürdöszobát. 🙂
Érdekes adalék egyébként, hogy evés után a lányzó 4615 grammot nyomott, amit nagy büszkén tudattam is az apjával, mondván, hogy három nap alatt majd 200 grammot hízott a kölök. A kaki utáni mérés 4480 grammot adott. Ugye nem kell mondanom hova lett a különbség???
A gyerek mentségére egyébként fel kell hogy hozzam, hogy:
1. Nem tehet róla, hogy ilyeneket szarik.
2. Ha már ilyeneket szart, legalább nem üvöltötte végig egyik jelenetet se, lényegesen megkönnyítve ezzel a helyzetemet. A kis drááága… 😀
Jerconmir 