Újdonságok: munka és suli
Ahogy elnézem a blog aktivitását az elmúlt hónapokban, olybá tünhet, mintha nem is történne velünk semmi érdekes itt némethonban. Pedig igen, söt! Folyamatosan van valami, csak a munka és a tanulás mellett nem nagyon van idöm írni. Vagy ihletem nincs vagy mire nekiülnék addigra már jön is a következö dolog.
Amúgy a fenti mondatokból két fontos változás is kederül: 1. dolgozom, 2. tanulok.
Kezdjük talán a munkával: Nem volt könnyü, söt! Azt kell, hogy mondjam, hogy sokkal nehezebb volt munkát találnom mint azt gondoltuk, ami így visszagondolva szerintem több okra vezethetö vissza. Elörször is tudni kell, hogy a németek szerintem nem nagyon tudnak mint kezdeni egy olyan profillal, mint az enyém, aki tanultam turisztikát és közgazdaságtant, dolgoztam évekig a szállodaiparban, értékesítésen, majd átmentem pénzügyi területre, de annak is egy legkevésbé pénzügyi változatára, a pénzbehajtásra, majd végül az utolsó idöben headhunterként dolgoztam. Ez szerintem nekik valahogy túl sok. Náluk az ember abban dolgozik amit tanult, vagy amiben sok év alatt tapasztaltot, szakértelmet nyert. Hiába mondom én nekik, hogy végülis a lényege mindegyiknek a – hogy fellengzösen mondjam – PR volt, hisz mindenhol vevökkel foglalkoztam, szolgáltatásokat értékesítettem. Igen, még fejvadászként is: az általam megkeresett lehetséges jelöltnek az állást, a cégnek pedig a jelöltet.
A másik hátráltató tényezö az lehetett, hogy eleint mindenképp a fejvadász területen akartam elhelyezkedni, amiben valljuk be öszintén valóban csak 6 hónap gyakorlatom van, igaz, az nagyon intenzív, hisz a Cátenonnál az elsö perctöl kezdve bedobtak a mélyvízbe és azért elég jól sikerült partra érnem, azt hiszem. 🙂 Ráadásul tettem mindezt ugyancsak nemzetközi környezetben és nagy nevü, nemzetközi cégeknek dolgozva. Ilyen szempontból talán magával Hannoverrel van gond, hisz az összes hasonló headhunter cég inkább Hamburg, München vagy Düsseldorf környékén van. Itt inkább olyan cégek vannak, akik az idöszkos szerzödtetésekre specialízálódtak, márpedig pár próbanap után elég hamar egyértelmüvé vált számomra, hogy ilyennél nem akarok dolgozni.
A harmadik pedig az, amiröl eddig az összes itteni barátunk azt mondta, hogy bizony lehetséges az a családi állapotom: 30 éves, házás és gyerektelen. Ebböl a gondot a harmadik tényezö okozza. Nem én találtam ki, több interjún konkrétan rákérdeztek, hogy mikor akarok gyereket, míg máshol csak éreztették, hogy persze nagyon elkötelezett, hosszú távra tervezö valakit keresnek, bla, bla, bla és olyan állások is voltak, ahol szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy ezért estem ki utolsó utáni körben. Ez van, sajna.
Végül olyan helyen talaltam állást, ahova a legkevésbé képzeltem volna magam: a Ricoh nemzetközi könyvelési osztályán immár 5 hónapja. Na persz, én meg a számvitel mi?! Vicces páros, bár egész jól megvagyunk. Itt van egyébként az európai ú.n. Shared Serice Center, vagyis a központi számlázás, könyvelés, stb, na ennek a magyar részén vagyok én is, illetve hamarosan már a lengyelekhez is be fogok segíteni. Unatkozni nem fogok, az biztos és azért egy hatalmas multiról beszélünk, ahol sok lehetöség van, én meg azon vagyok, hogy nekem is legyen egy! 🙂
És akkor ejtsünk szót a tanulásról is. Mindig is mondtam, hogy nem látom értelmét annak, amikor csak azért csinálnak emberek másod, harmad, többed diplomát, hogy legyen. Ha utána semmire nem fogom használni a tanultakat, akkor az nekem idöfecsérlésnek tünik. A fordítás gondolata viszont már elég régen foglalkoztat, Az egyetlen terület amiröl mindig is úgy gondoltam, hogy szivesen foglalkoznék vele plusszban. Itt most sikerült is egy olyan egyetemet találnom, amelyik távoktatással is nyújt képzést, csak tanegységenként egyszer kell kétnapos elöadásra meg utána vizsgára menni, úgyhogy egész jól összeegyeztethetö a munkával is. Eddig két elöadáson és egy vizsgán vagyok túl, érdekes a németet spanyol szemmel a spanyolt meg német szemmel látni. Kíváncsi vagyok mennyire lesz elég a hivatalos tolmács vizsgához. Aztán ki tudja, lehet, még a végén tényleg ezzel keresem majd egyszer a kenyérre valót. Én nem bánnám! 😀
Nyári apró szeretemek
* búzamezök: a zöld búza (rozs, ami éppen), a sárga búza, ahogy a szél hullámosra fújja, a szénagöngyölegek, ahogy egymástól egyenletes távolságra elszórva pöttyözik a mezöt
* mezök úgy általában: látni, ahogy nö az elvetett magokból a krumpli, a cukorrépa, a kukorica, az eper és ugyanezek látványa az esö utáni kora reggeli napsütésben, a reggeli fátyolos ködben (igen, ez nyáron itt igenis lehetséges…)
* biciklizés a környezö falvakban és ismét csak a mezök között – mennyire elfelejtjük a városi lét során ezeket az apróságokat?!
* szoknyában biciklivel menni epret szedni, telerakni a nád kosarat, majd a falun keresztül hazahajtani, ahol a heti piacon még egy csokor virág is kerül a bicikli kosarába – tiszta ömlengös romantikus film jelenet! 🙂
* virágok: szines margaréta, saját szedésü kardvirág és napraforgóóó!!! Éljen a német szedd magad virágmozgalom!
* futó muskátli és orchidea az ablakban
* saját kertben termett gyümölcsök: eper (még akkor is, ha csak egy szemet sikerült megenni, a többi pont leérett mire egy hét után ismét Hannoverbe értünk), málna (sok, sok saját málna), fekete szeder és paradicsom!!! (ráadásul több termett mint a várt egy szem! – kész öröm!)
* felfedezni egy madárfészket a kertben, majd látni ahogy a madárkák kirepülnek. Kert végében ugrándozó kis harkály, akiröl elöször azt hittük beteg, majd kiderült, hogy csak most tanul repülni. Látni az elsö szárnypróbálgatásait. Mindezt ugyanazon a napon!
* kert végében átszaladó mókus: a bal szomszédtól jött a borostyánok között, felmászott a kertünk végében lévö egyik fára, majd a onnan átugrott a kerítésre és mint egy macska, a kerítés tetején végigsétálva távozott
Jerconmir 