Aztán…
A főzelék
A diningguide.hu meghirdetett még karácsony előtt egy gasztronómiai szakírói pályázatot. A kiírást én először egy gasztro blogon olvastam, és azzal a lendülettel át is siklottam felette. Aztán pár nap múlva Anyu hívta rá fel újra a figyelmemet, és elhintette a gondolatot, miszerint jelentkezhetnék rá, majd addig addig mondogatta, hogy írjak valamit, amig végül beadtam a derekamat. Nem mintha komoly írói – pláne szakírói – babérokra akarnék törni, de gondoltam veszteni nem veszíthetek vele, ha meg elszórakozgatok az írásokkal egy darabig, akkor én részemről már nyertem is valamit.
Feladatként egy tetszés szerinti étteremről kellett kritikát írni megadott terjedelemben, valamint kértek egy előre megadott karakterszámú esszét is, főzelék témában.
Sok töpizés után végül Anyuval közösen úgy döntöttünk, hogy az étteremkritikára a Gundeles nagy vacsoránkat fogom beküldeni, ami egy korábbi bejegyzésemben olvasható. A pályázatra persze jócskán meg kellett nyírbálni szegényt, szerintem vesztett is az élvezeti értékéből ezáltal, de ugye nem lehetett túllépni a kiírás szerinti karakterszámot. Aztán kiderült, hogy mégis, mert a nyertes irás is jócskán túllépte, ami szerintem nem fair, dehát ez van. Lettem volna zsűritag, lett volna beleszólásom. 🙂 A zsűri értékelési szempontjait egyébként a DG honlapján itt, a nyertes pályázó írásait pedig itt lehet elolvasni, és elkezdték feltölteni végre a többi pályaművet is, melyek szintén a honlapon, itt olvashatók.
Én pedig a továbbiakban megosztom a nagyérdeművel az én kis irományomat a főzelékről, csak hogy megmaradjon "a zutókornak" is.
A nagy magyar specialitás, ami csak a miénk és ami minden magyar háztartás alapétele és bár vannak akik kevésbé rajonganak érte, el kell ismernünk, hogy egy igazi hungarikum! A Wikipédia szerint a főzelék zöldségből készült főfogás, ami nem köret. A burgonyától a tökig, a brokkolitól a kukoricáig szinte bármiből készülhet.
Mégis tisztában vagyunk mi azzal, hogy mennyire csak a miénk ez az étel amitől mindig zavarba jövünk, ha egy külföldi értetlenkedő tekintetével találjuk szembe magunkat? Mert hiába magyarázzuk, nem érti. Persze, főtt zöldségeket ők is esznek, nincs abban semmi különös. – bólogat bőszen. Mire mi legyintünk. Mit nekünk holmi vízben főtt, íztelen zöldség?! A főzelék! Az az igazi. Ő meg még mindig nem érti. Persze, mert neki nincs ilyenje. Ő csak a vízben megfőzött, megpárolt zöldséget ismeri.
A németek még készítenek valami főzelék utánzatot, sőt néhány változatban lisztszórással „kövérítik” az ételt. A spanyolok viszont egyszerűen csak bedobálják a kuktába a különféle hozzávalókat és kevés vízzel összepárolják az egészet. A kész étel ízhatása hasonló a mi főzelékeinkéhez, különösen, ha jó kis serrano sonkával gazdagítják az ételt, azonban nekem mégis hiányzik a jól ismert hazai, sűrű, kása szerű halmazállapot, ami szabályosan önmagába süppeszti a zöldségdarabokat.
De hogy lehet ezt adott külföldinek elmagyarázni? A habarás és rántás szavakat szakszótárban se nagyon keressük, nem éri meg a fáradtságot, mert ezek a szavak nem léteznek más nyelvekben. Marad tehát az elkészítés menetének részletes elbeszélése. Konyhatündérek előnyben! Tehát addig ok, hogy megfőzzük az adott főzelékhez a zöldségeket az általában nem túl bő hozzávalókkal együtt. Eddig máshol is így csinálják. De akkor mi is a különleges benne? – kérdezheti érdeklődő külföldi partnerünk. Hát a liszt! A liszt? – és emberünk jó esetben is furcsálló arckifejezést ölt, míg rosszabb esetben, – valamint ha nem túl gasztromán az illető -, egyből el is fincsorodik, és fújolni kezd. Hogy jön a megfőtt zöldséghez a liszt?
Mi ekkor buzgón elkezdjük bizonygatni, hogy de hát attól lesz jó, ez a nagy átalakulás kulcsa! Ettől lesz a holmi főtt zöldségből valódi főzelék! A liszt az ami megadja a főzeléknek a főzelék voltát! Liszt nélkül a főzelék nem is főzelék! És a további kétkedő arc láttán tovább magyarázunk, hogy persze ne essen kétségbe, ettől még nem lesz liszt íze az ételnek. Szétfőzzük mi azt rendesen, sőt előbb magát a lisztet is előkészítjük, mert olajon megpirítjuk, és csak utána adjuk a zöldséghez, és aztán még ott is tovább fő, és végül már nem is érezni, hogy liszt van az ételben! Egyébként is, attól lesz olyan szép sűrű és kellemes szaftú! – lelkesedünk továbbra is.
Az esetek többségében azonban akárhogy is magyarázunk, szavakkal nem tudunk egyetlen külföldiből se főzelék-fant faragni. Marad a furcsálló arckifejezés, a tartózkodó tekintet.
Én szófecsérlés helyett jobb szeretek biztosra menni: kóstoltatok. Az mindig bejön!
Szükséges tudnivalók
Mint az előző bejegyzésben említettem, karácsonykor megnéztem az összes családi papírt, amit Anyu a Nagyapa holmijai között talált. Volt ott minden, legtöbbjük létezéséről Nagyapa már valószínűleg meg is feledkezett az évek során. Talált Anyu a keresztlevelektől kezdve, születési anyakönyvi kivonatokon át, állampolgársági igazolásokig, amiket egyértelműen a zsidótörvény miatt kértek ki, mindent. A különböző papírokból a családfa is nagyon szépen kibővült, immáron egészen 1830-ig vissza lehet vezetni az anyai-nagyapai ágat. Előkerültek azonban egész más típusú "kincsek" is: két régi részvény a Törekvés Takarékpénztárból, 10 pengő értékben, aztán Nagyapa nővérének búcsúlevele, amit a disszidálás előtt hagyott a szüleinek, Nagyapa egyik öccsének háborús zsoldkönyve, másik öccsének iparostanonci és iskolai értesítői. Még az is kiderült, hogy egyikük, a Vasas Sporttelep alapító tagja volt, melyet egy "Vas-és Fémmunkások Sport Clubja – Alapító-Oklevél" című dokumentum bizonyít! 🙂
Nagyon érdekes és tanulságos volt végigolvasni ezeket az iratokat, sokuknak szerintem minimum a történelem tankönyvekben lenne a helye.
Ezért is gépelek most be ide egy nekem különösen tetsző szöveget. Nagyapa egyik öccsének általános iskolai ellenőrzőjéből való a részlet, mely akkor "Elemi Népiskolai Értesítő Könyvecske" néven futott. A könyvecske első és hátsó belső borítóján áll a következő szöveg, Szükséges tudnivalók címen:
"Csak abból a gyermekből lesz életrevaló ember, aki kerüli mindazt, ami az egészségnek árt. Különösen kerülnie kell a gyermekének a dohányzást és a szeszes italokat: a bort, sört és pálinkát. A dohány és a szeszes ital, kivált a pálinka olyan erős méreg, hogy a felnőtt embernek is árt, a gyermeket pedig idő előtt sírba viszi.
Amelyik gyermek dohányzik vagy szeszes italt iszik, az nem halad a tanulásban és testileg is elcsenevészesedik, erőtlen, munkára képtelen lesz. Ez a két méreg oltja be leggyakrabban az emberekbe a tüdővész csíráját is, ami igen sok embernek ássa meg a sírját. Mert a tüdővész nagyon ragadós betegség és mindenki megkaphatja. Hazánkban 70.000 embert visz el ez a rettenetes betegség évenként.
Legjobb ellenszere a tisztaság és a jó levegő. De nemcsak az arcot kell tisztán tartani, hanem egész testünket, ruhánkat és lakásunkat is. nem szabad a lakásban köpködni, mert a köpés undorító és terjeszti a betegségeket is. Minden bűzös, romlott dolgot a lakásból és környékéről el kell távolítani. Gyakran és jó ideig kell a lakást télen-nyáron szellőztetni. Tüdőnket úgy felfrissíti a tiszta levegő, mint szomjúságtól tikkadt testünket a tiszta víz. Aki szereti a tisztaságot, az igen sok betegségtől menekül meg.
Különösen arra kell ügyelni, hogy sem a ragadós betegségben levők, sem az ilyen betegek holmija egészséges emberrel érintkezésbe ne jussanak. Ilyen, gyakran előforduló ragadós betegsége a tüdővészen kívül a kanyaró (vörös himlő), a vörheny (skarlát, sarlach), a szamárköhögés (kehe) és a roncsoló-toroklob (difterisz). Ha valamely gyermek ilyen betegségbe esik, azonnal orvost kell hozzá hívatni és mindaddig nem szabad a többi gyermekhez ereszteni, amíg az orvos meg nem engedi.
Különben minden betegségben legjobb orvoshoz fordulni. Mert, ha szántani, vetni, aratni, házat építeni csak az tud jól, aki megtanult, a beteg embert is csak az tudja meggyógyítani, aki azt tanulta. Száz meg száz ember pusztul el csak azért, mert bajában nem orvoshoz, hanem kuruzslóhoz fordult.
Igen lényeges kelléke még az egészség fenntartásának a jó táplálkozás is. Még a legszegényebb ember is táplálkozhatik jól. Mert nem az a jó táplálkozás, ha valaki finom ételt eszik, ami legtöbbnyire nem is tápláló, vagy nagyon sokat eszik, amitől beteggé lesz, hanem az, ha valaki rendesen él, azaz egyszerű eledelét rendes időben, rendesen elkészítve fogyasztja el. Ezért tanuljanak meg a lányok jól főzni.
Az ember egészségének azért is nagy ellensége a szeszes ital, különösen a pálinka, mert aki szeszes italra költi a pénzét, annak nem telik jó táplálékra. A szeszes ital drága még annak is, aki nem mértéktelenül issza., mert nem pótolja a mindennapi kenyeret annál sem, akinek bőven jut rá. Hát a szegény ember fazekából hány jó falatot húz ki! Miatta sok család szűkös napokat lát.
A szeszes italban nincs semmi tápláló-erő. Aki pedig mértéktelenül issza, annak az eszét veszi el. Pedig mindenkire ez a sor vár, aki nem ura akaratának és rákap az ivásra. Mert úgy van azzal az ember, mint a tolvaj a lopással. Az is először csak tűt lop, később elviszi az ökröt is.
Akit a szeszes ital egészen rabjává tett, az átok nemcsak a családra, hanem a községre is. Elissza minden keresetét, házát, földjét, tehát nemcsak magának, de családjának jólétét és boldogságát is. Ráadásul elvész a becsülete, mert izgága, kötekedő emberré lesz, azonkívül, mert soha nincs eszénél, minden rosszra könnyen hajlik. Még a koldúsbotra sem támaszkodhatik, mert mindenki megveti, mint akinek saját hibája akasztotta nyakába a koldústarisznyát.
Csak józan és erkölcsös élet teszi boldoggá az embert!
Csak ép elméjű és munkabíró polgárok teszik boldoggá a hazát!"
Ennyi. A kikövérített részek az értesítő könyvecskében is ugyanígy szerepelnek, amitől még komikusabb lesz az összkép. A könyv fedőlapjáról kiderül amúgy, hogy bolti ára 32 fillér volt és a Királyi (???) Magyar Egyetemi Nyomda bocsájtotta ki. A néven túl ceruzával valaki az I.b-t és egy 22-es számot is ráfirkantott kívülre. (Talán arra utal, hogy hányadik volt a névsorban?) A füzet hátsó fedlapján pedig újabb nyalánkságokra lelhetünk: Korabeli reklámok szerepelnek itt, egyszerre három is. A lap tetején "Legszebb képes olvasókönyv, legjobb tankönyvek a BETŰORSZÁG VIRÁGOS KERTJEI" szolgennel hirdetik a nyomda legújabb olvasókönyvét. "Öröm a kicsinyeknek, élvezet a nagyoknak. Aki még nem látta, nem olvasta, vegye meg magának, vegye meg gyermekének. Minden család szerezze meg a gyönyörű színes képes olvasókönyet." – buzdít vásárlásra a szöveg a továbbiakban. A figyelmet egy kis rajzocska is felkelti, amin egy magyaros ruhát viselő leányka, hajában szalaggal és egy huszárruhás legény, tollas kalappal betűvirágokból szed csokrot éppen.
Ezen kívül a nyomda még két könyvet ajánl figyelmünkbe kedves ajándék gyanánt: "Füttyös Ferkó, a fából faragott deli huszárlegény és a csudaszép Virágszál kisasszony történetét", valamint A hős kakast, melyet "mulattató színes képeskönyvként" titulál.
Kíváncsi lennék rájuk is! 🙂
Jerconmir 