Téli megemlékezés a nyaralásról – Belgium
Itt már javában tombolnak a minuszok, lassan már inkább a karácsonyi készülődésről kéne írnom, de azért szeretnék még megemlékezni az idei «elutazós nyaralásunkról», ami akárcsak a tavalyi egy hetesre sikeredett, ráadásul nálam elég későn derült ki, hogy egyáltalán lesz szabim, így az utolsó pillanatban találtuk ki, hogy hova is menjünk. A közelsége miatt végül Belgium mellett döntöttünk, hozzácsapva Dél-Hollandiát.
Hollandia a tavalyi, szintén egy hetes utunk volt, és teljesen beleszeretthünk az országba. Múltkor beszélgettünk arról, hogy hova költöznének, ha valaszthatnánk az összes eddigi európai városból ahol jártunk, Amszterdam toronymagasan nyerte a versenyt. Az ország déli része viszont tavaly kimaradt, így most nagy örömmel mentünk vissza. (És fogunk is még, mert egy tulipánvirágzást azért csak meg kéne nézni. Szerencse, hogy innen három óra alatt odaérünk.) Szóval, Hollandia déli részét is imádtuk, szombaton bejártunk pár pici falut, megcsodáltuk a nagy gátakat, láttunk osztrigatelepet, szélmalmokat, sétáltunk a tengerparton, tapicskoltunk, és még egy fóka fejét is láttuk kibukkanni a vízből!
Szombaton késő estére értünk Brüsszelbe, ahol egy valóságos katlan fogadott a szállodai szobánk képében. Legalább 38 fok volt bent, ami még nappalra is sok, nemhogy éjszakára. Ennek megfelelően nekem nem is sikerült három óránál többet aludnom, de ráfogtuk arra, hogy a meleg levegőt a nyitott ablakon kifújó mobil klima (hurrá technológia) biztosan nem ment egész nap. Másnap este viszont ugyanolyan meleg fogadott, így harmadnap reggel, miután két éjszaka alatt összesen sikerül 5 órát aludnom elövettem kevésbé barátságos hangomat (nem sokat kellett keresnem) és «kedvesen» megemlítettem a recepciósnak, hogy mi lenne, ha merö udvariasságból felajánlana egy másik szobát? Szerencsére elsöre megértette a helyzetet így következö éjjel már aludnunk is sikerült.
Álmosan indultunk hát felfedezni az Európai Parlamentet és környékét. Ki tudta, hogy az egyik épületet Antall Józsefről nevezték el? Magát a parlamentet csak előzetes bejelentkezés alapján lehet látogatni, a látogatóközpont viszont mindenki előtt ingyenesen nyitva áll. Én pedig legszivesebben mindenkinek kötelezővé tenném a látogatást legalább egyszer! Bár nagyon úgy tűnhet, hogy ez egy egyszerű EU történti kiállítás, szerintem ennél sokkal több van mögötte. Számomra például egészen megható volt, ahogy az elején különböző, eredeti nyelvű idézetekkel, videó és hangfelvételekkel beszélnek arról, hogy a béke csak közösen, az országok összefogásával tartható fent. Mindezt rögtön egy magyar irodalmi idézettel indítva… Egyébként végig rengeteg fénykép, film, hangfelvétel színesíti a kiállítást, néhány monitor előtt egészen olyan érzése van az embernek, mintha Minority Reportban lenne ahogy tologatja ki-be a különböző információs ikonokat. A végén egy hatalmas EU térképen állva huzogathatunk óriás kamerákat, amik a különböző városok fölé érve bemutatják az ott működő, különböző EU-s szervezeteket. Érdekes és mindenképp megtekintésre érdemes.
Brüsszelből egyébként inkább épületek tetszettek, mint a teljes város. Általánosságban elég koszosnak és sok helyen elhanyagoltnak tűnt, ami pl. egy Budapest esetében úgy ahogy megbocsátható, de igencsak nehezen hiszem, hogy a szinte Európa fővárosának számító Brüsszelnek ne telne az épületek rendbetételére, az utcák gyakoribb takarítására.
Az viszont teny, hogy jól bele lehet merülni a városi forgatagba, különösen az Öreg tér környékén. Ettől tartottam picit, mert mindenki ódákat zeng róla, aki már látta, és ezért én hajlamos vagyok túl nagy elvárásokra, de szerencsére nem kellett csalódnom, valóban fantasztikusan szép. Vasárnap este még a virág szőnyeg maradékát is láthattuk (a városháza esélyekről is), bár a korábbi napok nagy melege miatt már szinte teljesen összeszáradt. A hangulat, a tér környéki utcák forgataga, a nyüzsi, a sok turista, a teli éttermek engem egészen Madridra emlékeztettek és boldogan nosztalgiáztam.
Ezen kívül mély nyomokat hagyott még bennünk a Bazilika, ami a világ ha jól emlékszem talán 5. legnagyobbja. Hát mit mondjak… valóban hatalmas. Akárcsak az Igazságügyi Minisztérium épülete, egészen kicsinek érzi benne magát az ember. Szerencsénk volt a Királyi Palotával is, mert mint kiderült csak augusztusban látogatható és akkor ráadásul ingyenesen! 🙂
Nekem szintén nagyon tetszett a Katedrális és az Atomium is kimondottan érdekes és érdemes látványosság.
Kétszer ismerősökkel is vacsoráztunk, ugyanis M.A. munkahelyének Brüsszelben van a központja, és két volt kollégája is ott dolgozik. Így aztán egyik este belga-spanyol-magyar, a másik este pedig török-spanyol-magyar felállásban vacsoráztunk és a nem tipikusan turisták által látogatott helyekre is eljutottunk.
Három nap Brüsszel után jöhetett a többi város felfedezése. Antwerpennel kezdtünk: nem csúnya, de nem fog azok közé a városok közé tartozni, ahová majd mindenképp visszavágyok. Az állomása gyönyörű, az egyik legszebb amit eddig láttam és az új kikötö negyed is egy szép modern városrész lesz ha majd egyszer elkészül. A másik érdekessege, hogy itt élt és dolgozott Rubens, akinek a háza ma múzeum. Abban a korban sok művész küzdött a megélhetéssel… na ő nem tartozott közéjük, az egyértelmü! Ma is elfogadnám a házát, gondolkodás nélkül. 🙂
Nekem a legkedvencebb városom Brugge lett, amiröl szintén mindenki ódákat zengett az utazásunk elött, és szerencsére itt sem kellett csalódnunk. Ráadásul jó ötlet volt, hogy érkezés után biciklit béreljünk, így kényelmesen be tudtuk járni (tekerni) az egész várost, még a távolabb esö szélmalmokat is megnéztük. Felmásztunk a fötér tornyába, zenét hallgattunk a torony udvarán, meg-megálltunk a folyóparton és élveztük a gyönyörü épületeket, a hangulatos kis utcák, terek hangulatát.
Összességében pedig ismét megállapítottuk, hogy mennyire ki tus kapcsolni akár csak ego hetes nysralás si, ha új helyekre megyünk és élményekkel gyarapodunk.
Jerconmir 